Wolfgang:              Nannerl, emeld a puffer-kufferkád! Presta forioso! Vivat, vivat! Bizsereg már, ösztövér nővérkém! Ámulj-bámulj!

                                   Míg gyermekfejjel klimpíroztunk Európa szerte,

                                   büszkén hordtam én a piros kabátomat,

az volt nekem a csúcs-cucc!

Nannerl:                  Nagyon tetszett nekem!

Wolfgang:                          Mint elismerést…

Nannerl:                  …a császárnő adta át.

Wolfgang:                          A francba is, de gyorsan kinőttem,

és máris a szürke lett kötelező!

                                   Most nincs tovább, itt van hát az új kabát!

Nannerl:                  Ez egy az egyben az, csak nagyban!

Wolfgang:              Hercegnőm, megjött a herceged!

Nannerl:                  Bűvös bársony, színselyemmel – téged les majd minden ember!

                                   Nincs senki másnak ily kabátja, egy herceg vagy te, bárki látja!

Wolfgang:              Ledöbben bűvkörömben apa, ha így lát!

                                   Ettől aztán kedvet kaphat újra egy pénzvadász-útra!

                                   Kocsira, nyomban! Szimatom van.

Nannerl:                  Ugye elviszel?

Wolfgang:              No meg a mamát!

Nannerl:                  És újra látjuk Londont, Párizst? Istenem!

Wolfgang:              De csuda lesz! Salzburg szörnyen sótlan egy város,

itt már csak nyögve-nyelve, nyalva élsz és félsz!

Nannerl:                  Én máris mennék, hív a szép nagyvilág!

Wolfgang:              Jó barátok, ünnepélet, fény és taps és díszkíséret!

                                   Egy piros kabát, mi másnak csak álom!

                                   Zene szól kint-bent, és szól télen-nyáron!

                                   Bonsoir, papa!

Leopold:                  Hol késel, Wolfgang?

Wolfgang:                          Papa szerint netán, tán nem tip-top?

Leopold:                  Így a herceghez nem jöhetsz! Honnan van ez?

Wolfgang:                          Magam vettem, mon pere!

Leopold:                  És honnan termett rá a pénz?

Wolfgang:             Hopp… A kockán nyertem én!

Leopold:                  Mi?!

Nannerl:                  Olyan ügyes keze van!

Leopold:                  Hát pénzben játszottál?!

Wolfgang:                          De nyertem, mert mertem!

Leopold:                  Mindig bajt keversz!

Wolfgang:              A csudába is! Hát miért ne lehetne néhanap játszani?

Mindenki játszik.

Leopold:                  De mi nem vagyunk mindenki!

Wolfgang:             Minél inkább, annál inkább!

Leopold:                  Ahelyett, hogy a léhűtőkkel mulatozol, inkább a kötelességedet teljesítenéd!

                                   A hercegérsek szerenádja, mondd, készen van-e már?

Wolfgang:             Már rendben van, Ön paff lesz majd és büszke rám!

Leopold:                  És hol van?

Wolfgang:                          Itt bent! Már meg van írva rég, de nincs leírva még!

Leopold:                  A biztos őrületbe löksz te engem, a hercegérsek vár!

                                   Mit állsz ott, mondd? Fogj neki, írj már!

Wolfgang:                          Jó, jó! Miért ne?

Leopold:                  És vedd le ezt a göncöt!

Wolfgang:              De mért?

Leopold:                  Csupán egy főnemes hordhatja joggal ezt!

Wolfgang:                          Ez nekem jár,    több vagyok mindenkinél!

Leopold:                  Kezdj írni!

Te meg, Nannerl, vidd ezt vissza, most!