Indul a lábam, nem tudom, hogy hova

Arcomon maradt sok ősznek a szaga,

meg a ráncok,

amiket soha nem hagyok el.

Esernyő lett az ég a fejem fölött,

ami alá nap mint nap bemenekülök,

mint az álmok,

amiket soha nem hagyok el.

Soha el...

Csak nézd, ahogy mennek,

szemünkben a csendet,

ma kinyílt bennem egy ajtó

hazajött a mozdulatlan utazó.

Lépcsőkön járok,

pörgetnek a hangok,

sok lány szemében láttam már csöndbarlagot,

édes mézet,

amiket soha nem hagyok el.

Távolodok, de mitől távolodok,

Integetnék,

azt már nem is tudok,

pedig könnyebb,

amikor egy sorsot hagyok el.

Hagyok el...

Csak nézd, ahogy mennek,

szemükben a csendet,

ma kinyílt bennem egy ajtó

hazajött a mozdulatlan utazó.

Csak nézd, ahogy mennek,

szemünkben a csendet

ma kinyílt bennem egy ajtó

hazajött a mozdulatlan utazó.