Interjú az Operettszínház következő sikervárományos darabjának szereplőivel. Földes Tamással és MÁZS-zsal bezsélgettünk a Szegedi Szabadtéri Játékok és a dr. Bőregér kapcsán.

- Milyen volt Szeged? Játszottatok már a szabadtéren máskor is?

MÁZS : - Nekem az első szereplésem volt. Láttam már előadásokat, de még soha nem játszottam itt. Kedves kollégáim azonban rengeteget meséltek róla és felkészítettek arra, hogy mire számíthatunk. Az érzés viszont, amit ott éltünk át előadásokon és próbákon egyaránt, felülmúlta minden várakozásomat. Augusztus 20-án Hódmezővásárhelyen is adtunk egy koncertet, operettesek és musicalesek karöltve. Nagyon nagy élmény volt, ahogy láttam, hogy a népes lakosság kivonult és úgy várt minket, mint a „gigasztárokat” Holywoodban.
A próbaidőszak is remek hangulatban telt, érdekes munka volt. A nagyszínpad, az egészen más díszletek és még közel negyven embert behoztak a színpadra, más volt a feeling. Jobban oda kellett figyelni, de ott volt előttünk a Tér, egy olyan építménnyel, ami megadta az alaphangulatot.

- Lőrinc barátként a Szegedi Dóm előtt, milyen érzés volt?

Földes Tamás : - Folyamatosan azon gondolkoztam az utolsó nótánál, hogy a kispapok ott laknak körbe-körbe, vajon hogyan dolgozzák fel ezt? Talán megértették, hogy ennek az üzenete azért más.
Nekem ez azt hiszem a 6. produkcióm a Szabadtéren, de igazából az érzést nem lehet megszokni. Szerintem az Operettszínházban már senki nem izgul előadás előtt, de Szegeden, ahol 4-5000 ember ül veled szemben, az egészen más feeling. Mindig egy kis cidrivel kezdődött az előadás. Mindenki egy kicsit alulértékelte magát, mikor meglátta a tömeget. Az Operettben közelebb van a közönség, jobban érzed őket. A Dóm téri előadások más játékstílust igényelnek.

- Mozgásban többet kell adni?

MÁZS : - Igen, többet. Az arcjátékot, mimikát nem látják még az első sorban sem. A színészi játéknak ugyan olyannak kell lennie, mint a kőszínházban, talán a gesztikulációval lehet a kifejezést erősíteni.
A Dóm téren senki nem látta az arcomon hogy mit érzek, hogy potyogott-e a szememből a könny, vagy sem. Viszont magamnak kellett az érzés, hogy ugyanúgy ríjak belül, hogy át tudjam élni a szerepet.
Fantasztikus érzés, hogy ekkora szeretet övezi ezeket az előadásokat és a szereplőket egyaránt.

- Nem féltetek attól, hogy a nagy színpad miatt elveszíti bensőséges hangulatát az előadás?

Földes Tamás : - De féltünk, itt átértékelődik a mondanivaló, de kialakult egy különleges látványvilág, ami kárpótolt mindent.
MÁZS : - Igaza volt rendező úrnak, hogy ez két különböző előadás. Mikor újra kezdtük itt az Operettben a felújító próbákat, mindannyian azt éreztük, hogy összement a színpad.

- Voltak előadás utáni kávézások, beszélgetések mint itt, Budapesten?

MÁZS : - Ez is más ott, mint itt. Itt kis színpad van, kis közönség, kis buli. Ott ugyanez nagyban. Este 9-kor kezdtünk próbálni, éjfélre végeztünk, éjjel 1-kor tudtuk meginni az első sörünket...

- Beszéljünk az aktualitásokról, miért dr. Bőregér?

MÁZS : - Ezt a rendező úrtól kellene megkérdezni. Ő mindent egy kicsit a magáévá tesz, mindenben változtat.
Földes Tamás : - A történet nem a denevérről, mint állatról szól, hanem egy ügyvédről, aki egy éjjel többet iszik a kelleténél egy jelmezbálon és csúnya tréfát űznek vele. Jelmezben hurcolják el a város szélére, majd otthagyják. Reggel denevérként kell végimennie Bécs utcáin. Ettől kezdve az urat Dr. Denevérnek hívták. (A régi fordításban) Kerényi rendező úr izgalmasabbnak, tartalmasabbnak találta a „ Bőregér” megnevezést.

- Mennyire maradt meg az operett, mint műfaj a készülő előadásban?

Földes Tamás : - Teljes mértékben. Ez nem egy lila ködös, megváltó, avantgard előadás, hanem alapjaiban teljesen hagyományos operett. Avval a különbséggel, hogy megpróbál színészi játékban egy kicsit komolyabbat hozni, látványvilágában hasonlít a mostani musical előadásokhoz. XXI. századi produkció. Két felvonásban játszuk, kicsit össze van húzva, a történet világosabbá vált. Egy nagyon szórakoztató előadás várható.

- Hogy érzitek magatokat a szerepeitekben?

Földes Tamás : - Én már egy éve próbálom a darabot, tulajdonképpen mi már bemutattuk németül. Magyar közönség még nem látta, Németországban játszottuk.
Nem vagyok egy olyan típus, mint a bőregér, de elő kell bányászni! Nehéz feladat, egy központi figura vagyok a színpadon, de nem látványos és nem attraktív szerep. És lógok...
MÁZS : - Nálam más a helyzet, én beálló vagyok. Én gyakorlatilag még alig próbáltam. Rendező úrnak ez egy kísérlete irányomban. Ez egy idősebb, nehéz szerep, annak idején Latabár játszotta. Nagy az elvárás, komoly attrakciót várnak. Meg kell bolondulnom, részegnek kell lennem és nem lehetek SOK. Kicsit nyom is, de 13 és fél évig csak prózákat játszottam, remélem nem okozom csalódást. Kíváncsi leszek a nézők véleményére, hogy hogy ítélik meg majd a szerepet.
Földes Tamás : - Ez az előadás valószínűleg hoz egy újabb közönséget, talán Árpi révén is. Fiatalok is be fognak ülni, meg fogják szeretni az operetteket.

Mind a két úriember tervez önálló lemezmegjelenést, de erről később számolunk be. Mindezekről bővebben a Musical és Operett Újság következő számában olvashattok.