Cikkek : Híres leszek... egyszer... |
Híres leszek... egyszer...
szabilap.hu 2006.08.16. 09:04
Mészáros Árpád Zsolt (az interjúhoz tartozó képek az 'egyéb' képtárban vannak!)
Évek óta figyelemmel kísérem Mészáros Árpit, akit fõleg a színházban láthatunk, leginkább zenés produkciókban. Találkoztam vele nyaranta a Tókuckóban, ahol a kicsiket szórakoztatta Ludas Matyiként, de az egyik helyi rádiónál is együtt dolgozhattam vele. Az utóbbi idõben csodálom új szerepeiben, melyekben fergeteges sikereket ér el. A Made in Hungária címû produkció után, „majdnem” beszélgettünk, de akkora ünneplõ sereg vette körül, hogy el kellett halasztanunk. Árpi és Erika a otthonukban késõbb szívélyesen fogadott, miközben jöttek-mentek a barátok.
– Kezdjük a gyermekkoroddal. Mi volt az álmod, mi szerettél volna lenni? – Édesanyámtól tudom, 4 éves lehettem, amikor cirkuszi bohóc szerettem volna lenni. Mindig volt valami õrület, amit kitaláltam. Eléggé vehemens természetû vagyok, mindenbe belekapok. Amikor úszni tanultam úszóbajnok, vagy amikor kajak-kenuztam, akkor kajak-kenu világbajnok szerettem volna lenni. Nem mindent sikerült végig vinnem. A színészet pedig úgy jött, mint derült égbõl a villámcsapás, teljesen véletlenül, akkor amikor nem hittem, hogy színész lehetek. Végül nagyon megszerettem. Általános iskolás koromban a nõvéremmel Mester Tamás színjátszó csoportjába jártunk. Emlékszem kis srác voltam, amikor a Tündér Lalában játszottam, akkoriban nem igazán érdekelt az irodalom, inkább a rosszaság. Azt mondták nagyon rossz gyerek vagyok, ha kikerülök az iskolából, akkor a Kék Fényben fogok szerepelni, úgy leszek híres. Én pedig mondtam, nem jól gondolják, de majd meglátják híres leszek még egyszer, hogy s mint, azt még nem tudtam. A szüleim vendéglátóipari szakközépiskolába szerettek volna járatni, amihez a pontszámom meg is volt, de helyhiány miatt egy évet kellett volna halasztanom. Ebbe a szüleim nem egyeztek bele, így kerültem a 110-es Szakmunkásképzõbe. Egy nap a színháztól jöttek diákokat toborozni a színész stúdióba. Én megkérdeztem adnak-e igazolást arra az idõre, mert csak akkor megyek.
Végig kellett röhögnöm egy monológot
Úgy százan voltunk a meghallgatáson, voltak, akik monológot, prózát vagy verset mondtak, esetleg énekeltek. Bementem, bemutatkoztam ...mondtam Mészáros Árpád vagyok, egyébként a matek óra miatt vagyok itt…és akkor mondtam: A matek óra... Ahogy elkezdtem azt hitték egy monológot mondok, amikor rájöttem, hogy azt hiszik, ez az én produkcióm nagyon nevettem, szabályszerûen röhögõ görcsöt kaptam. Végül már mindenki nevetett. Majd azt mondták, mondjam el a Himnuszt. Erre azt válaszoltam: dehogy produkálom én magam, hagyjanak békén, csak adják ide a megígért igazolást. Talán furcsa, de nagyon megtetszett a pimaszságom Gál Erzsébetnek, meg az, hogy gátlástalanul tudok nevetni. Végül is felvett a stúdiójába. Pár hónappal késõbb bemutattuk a Danton halálát, melyben végig kellett röhögnöm egy monológot. Így kezdõdött a színmûvészeti pályafutásom. Akkoriban még nem a színházi etikai kódex alapján dolgoztunk, inkább csak bulinak tekintettük. Jó volt a „nagyágyukkal” együtt lenni. Aztán egyik szerep után jött a másik. Általában hat órára jártam a Gumigyárba esztergálni, utána mentem a színházba próbálni.
Álmomból felébresztett Verebes
A színháztól fizetést kaptam, mellette szakmunkás tanuló voltam. A szerepek tanulása mellett a kollégák beszédtechnikára, tánclépésekre, énekelni tanítottak, tehát egyre inkább elõtérbe került a képzésem. Úgy éreztem sikeres színész vagyok, amikor a nagyképû állapotomból Verebes István igazgató felébresztett. Kijelentette, annak ellenére, hogy van szerzõdésem, mégsem tart színésznek, menjek az induló színészképzõ stúdiumba. Akkor ez nagyon rosszul esett, de rájöttem, valóban nincs tudás mögöttem ezért végigjártam a létrafokokat, míg a diplomámat meg nem szereztem. Úgy éreztem, szükségem van a színpadi szereplésre, az ének, tánc, a játék, hozzám tartozik, ez az életem. Közben a direktor visszavett. Megalázottból elkötelezettjévé váltam, igen sokat köszönhetek neki. Többek között Kanadában is az õ közbenjárására játszhattam. – Mi a sikered titka? – Még nem értem el azokat a sikereket, amelyeket el szeretnék érni. Így nem tudom, hogy a „nagy” sikert hogyan élném meg. Nagyon szeretem, amikor a nézõk tapsukkal fejezik ki tetszésüket, és jó érzés, ha a munkám gyümölcsét pozitívan értékelve visszahallom a sajtóban vagy akár az utcán. Jó, ha megszólítanak és gratulálnak. – Mennyire van szinkronban az anyagi és szakmai elismerés? – Szerintem nincs, és soha nem is lesz. Egy vidéki színész soha nem fogja megkapni anyagilag azt, amit érdemelne. Ma az a sztár, aki a Big Brother-ben vagy a Való Világban szerepel. Amióta ezek a mûsorok mennek, nem is nézek TV-t. Akiknek némi fogalmuk van a médiáról, láthatják, a pénzrõl szól az egész, tele égbekiáltó baromságokkal. A dolgozó emberek, akik munka után pihenni, szórakozni szeretnének a képernyõ elõtt, csak „gagyi” mûsorokat kapnak. Nem törõdnek a lélekromboló hatással és az emberi személyiséget erkölcsi értékeiben pusztítják. Az ország ma már olyan, mint egy „kukkolda”, amit uralnak az oráliák, a szellentések. Nem gondoltam volna, hogy emberek ezrei pénzüket dobják ki a telefonhívásokkal, vagy SMS küldéssel. A magyar népet sokkal józanabbnak, megfontoltabbnak gondoltam. Ez elképesztõ és elkeserítõ. Szerintem nincs erkölcsi értékrendjük azoknak az embereknek sem, akik részt vesznek ezekben, s magukat akár meztelenül mutogatják. Ehelyett jobb szeretném, ha kulturális igényeket szolgálnának a TV csatornák. – Hogyan jellemeznéd magad? – Ma már fegyelmezettebb, visszafogottabb, de akaratos és hiperaktív vagyok. Mindig találok valamilyen elfoglaltságot magamnak, de emellett családcentrikus is vagyok, hamar tûzbe jövök. A kos jegy tulajdonságait mind magamban hordozom. – Mélypontok? – Az egyik, amikor vesemûtétem volt, a másik január 4-én, amikor Debrecenbe siettem elõadásra és totálkárosra törtem az autómat. Igyekszem a mélybõl mindig kilábalni. – Legkedvesebb éved? – 2002. Eljegyeztük Erával egymást, és egy Európai körúton vettünk részt. A munkában is fantasztikusan éreztem magam. – Terveid? – Egy egzisztenciális biztonságot akarok teremteni, hiszen családot szeretnék alapítani és lakást vásárolni. A Gyémánt címû lemezem megjelenése után újabb lemezt szeretnék, és tervezek egy zenés táncos önálló estet is.
|