Szombat délután a Budapesti Operettszínházban jártunk, ahol Lévay Szilveszter, zeneszerző és Michael Kunze (szöveg és dalszövegíró),  Mozart!-ját játszották.

A mű, az ismert zeneszerzőt - eltérően az eddigi önéletrajzoktól – más aspektusból közelíti meg, szinte mai fiatalként ábrázolja őt.

A főhőst ezennel Mészáros Árpád Zsolt jelenítette meg a színpadon. Őrületesen jót alakított! Kifejezetten jól áll neki ez a bohém, jókedvű, öntörvényű, nőfaló szerepkör. Árpi energikussága, táncai és a mű tökéletes felépítése magával ragadja a közönséget. A kis Amadé - megszemélyesítője Rónai András volt – szinte mindig jelen van a színpadon Wolfgang mellett, mint a gyermekkori énje, amit nehéz felülmúlni, hiszen a gyerekzseni mindig ámulatba ejtette hallgatóit. Különös kapcsolatot láthattunk MÁZS és Rónai Andris között. Hol nagy, érzelgős ölelések, hol mérges, durva eltaszítások, ahogy a sikeres gyermek elméje vívódik a felnőtté válás rögös útján, ahol meg kell felelni az elvárásoknak, a közönségnek és a szigorú apának. Az apát, Leopold Mozartot, aki erős kézzel irányította, egyengette fia pályáját, Földes Tamás alakította. A nővért, Nannerlt, aki szintén zenész a darabban, Janza Kata játszotta. Ő is mindig együtt utazott koncertezni apjával és testvérével Európa számos városában, hol előkelő társaságokat szórakoztattak zenéjükkel.

A fiatal Wolfgang, aki mind ez ideig az élet verőfényes oldalát ismerte csupán, most megpillantja az élet árnyékát is... Ekkor következik Szabó P. Szilveszter, azaz Hieronymus Colloredo salzburgi hercegérsek. Az érsek nem kedveli Mozartot, akiben a bontakozó lángelmével együtt mind határozottabbá válik az emberi magatartás és az önérzet is. Mikor Szilveszter megjelent a színpadon, egymaga betöltött a teret. Azt hiszem most már sikerült végre megértenem, hogy sok hölgytársam miért táplál heves érzelmeket egy ilyen zordnak látszó férfi iránt. Valóban fantasztikus tehetség!

De térjünk vissza a földre vagy inkább a darabhoz. Mozart búcsút mond Salzburgnak, megpróbál a saját lábára állni. Mannheimbe megy, ahol megismerkedik a Weber családdal - Constanze Weberrel, aki későbbi felesége lesz –, valamint a súlyos anyagi gondokkal is. Családja egyre nehezebben tudja finanszírozni külföldi tartózkodásának költségeit, édesanyja meghal, visszatér Salzburgba. Apja közbenjárásával az érsek visszafogadja ugyan, de az együttélés nem tart sokáig.

Jön Bécs, feleségül veszi szerelmét, Constanze-t, Siménfalvy Ágotát, aki szintén nagy kedvenceim közé tartozik, és aki úgy adta elő a „Forog a tánc” című dalt, ahogy azt kell. Együtt szórják a pénzt. Bár Mozart nem keres rosszul, felesége családját is segíti, valamint az ő életvitele is sok pénzt visz el a háztól. Apja is meghal, nem számíthat tovább tanácsaira, egyedül kell megküzdenie a számtalan intrikával, mely behálózza Bécs zenei életét.

Színházigazgató barátja, Emanuel Schikaneder felkérésére megírja a Varázsfuvolát, mely utolsó operája lett. Egy titokzatos idegen felkéri egy Rekviem megírására, melyet sajnos már nem tud befejezni, Mozartot munka közben éri utol a halál.

A díszletek, a színpadi képek, a ruhák és a zseniális rendezői megoldások egy pillanatra sem tudják elvonni a néző figyelmét a darabról.